..................................................................
Tatárjárás trilógia
A végső tenger 1-3.
ISBN: 9789638961907
Kiadás éve: 2012
Kiadó: Talamon kiadó
Méret: 1440 oldal
A nagy sikerű HONFOGLALÁS - trilógia
szerzőjének ez A VÉGSŐ TENGER - TATÁRJÁRÁS - TRILÓGIA I - II - III. című
kötet a legújabb monumentális történelmi regénye.
A tatárjárás az Európa elleni mongol inváziót, ezen belül Magyarország
1241 – 1242-es megszállását jelenti. A mongolok támadása a 13. századi
Európa történelmének egyik meghatározó eseménysorozata volt.
A magyar történetírás a „tatárjárás” kifejezést alkalmazza az Arany
Horda (krími tatárok) által elkövetett későbbi betörésekre is. A
mongolokat a magyar történetírók tatároknak nevezték, mivel a
Fekete-tengertől északra élő türk nyelvű népcsoportok egy része behódolt
a mongoloknak, felvette az egyik mongol törzs, a ta-ta nevét, és
segédnépként részt vett a mongolok hadjárataiban.
A tatárjárások borzalmait jól tükrözi a magyar népnyelv, amely a tatár népnév elé gyakran tette oda a kutyafejű jelzőt is.
Még 1235 - ben a magyar Julianus barát elérte a volgai bolgárok országát
és a keleten maradt magyarokat meglátogatva hírt hozott IV. Béla
királynak a készülő mongol támadásról.
A volgai bolgár főurak nem tudtak egységbe tömörülni, és 1236-ban
vereséget szenvedtek Batu kán és hadvezére Szubutáj kb. 130 000 fős
seregétől (Bilär, Bolgár, Szuár, Szükätaul és egyéb erődítmények
bevétele). A lakókat megölték vagy rabszolgasorba hajtották. A Volgai
Bolgárország a Dzsocsi ulusza, a későbbi Arany Horda része lett.
A mongolok tovább folytatták előnyomulásukat nyugat felé. A Kárpátoktól
keletre élő és megkeresztelkedett kunok 1239-ben a mongolok elől, Kötöny
vezér vezetésével, Magyarországra menekültek, és IV. Béla király
befogadta őket. A megkeresztelt kunok nem vállalták az ország határainak
védelmét, ezért Béla király 1239-ben az ország belsejében adott nekik
menedéket.
Julianus barát 1237-ben ismét megpróbált visszatérni az általa Magna
Hungariának nevezett magyar őshazába, de csak Moszkvától valamivel
keletebbre jutott, mert előző úticéljának területét a betörő mongolok
közben elpusztították. Egy levéllel tért haza Batu kántól, amelyben a
mongol kán feltétel nélküli megadásra szólította fel a magyar királyt.
Íme a levél:
„Én a Kán, az Égi Király küldöttje, kinek hatalmat adott a földön, hogy a
meghódolókat a maguk viszonyai között fenntartsam, az ellenszegülőket
pedig eltiporjam: csodálkozom rajtad magyar király, hogy amikor már
harmincadszor küldök hozzád követeket, vajjon miért nem küldesz vissza
közülük egyet sem hozzám?... Tudom, hogy gazdag és hatalmas király vagy,
hogy sok az alattvaló katonád és hogy egyedül uralkodsz egy nagy
királyságban és éppen ezért saját jószántadból nehezen hódolsz meg
előttem. Pedig jobb és üdvösebb lesz reád nézve is, ha önként hódolsz
meg előttem. Értesültem arról is, hogy a kúnokat, az én szolgáimat
pártfogásodba vetted. Ezért meghagyom neked, ne tartsd őket továbbra is
magadnál, hogy ellenségeddé ne legyek miattuk...
/IV. Béla (Képes krónika)/
A történelemből ismert, hogy a tatárok betörtek az országba, szörnyű
pusztítást végeztek, de a kivonulásuk után IV. Béla az ország védhetőbbé
tétele érdekében szerte az országban elrendelte a kővárak építését.
Addig, kevés kivételtől eltekintve – például Esztergom, Veszprém,
Székesfehérvár – nagyrészt földvárak álltak...
*
A trilógia cselekményének időpontjában a krónikák az 1200-as évek elejét
jegyzik. A távoli Góbiban már felnőtté érett a kis Temüdzsin, aki
később Dzsingiszként vonul be a világtörténelembe.
Bürjén, az ismeretlen származású rabszolga-gyerek, végigvándorolva az
ázsiai sztyeppét, Karakorumba, Dzsingisz kán, a világhódító mongol
uralkodó udvarába kerül. Csak homályos emlékei vannak egy asszonyról és
férfiról, akik talán a szülei lehettek. És őriz egy fából faragott
amulettet a nyakában, a peremén rovásírással.
A kán seregében igazi mongollá lesz. Tagja lesz annak a kémhálózatnak,
amelynek hathatós közreműködésével a mongolok, leigázva Európát, el
akarják érni a mondabeli Végső Tengert.
Ebben a hadjáratban a magyar király országa - mint a Kárpátok
természetes bástyája mögötti első erős állam, és mint a Nyugat felé
vezető kapu - kulcsfontosságú. Így kerül az egykori rabszolgafiú II.
Endre, majd IV. Béla magyar királyok udvarába. Gyorsan megtanulja a
nyelvet, amely valahonnan ismerősnek tűnik a számára. Bürjén, azaz
magyar nevén Berény - az évtizedek alatt beilleszkedik a magyar világba,
és lassan megdöbbentő sejtései támadnak.
Mikor pedig Béla király elolvassa neki az amulettjén található jeleket, felébred benne a lelkiismeret.
Rájön-e, hogy pontosan azt a népet sodorja végveszélybe, amelyből talán maga is származik?
Képes-e megtalálni önnön gyökereit, és milyen áron?
Kitörni képtelen a helyzetéből, mert a Szervezet elhagyásáért halál jár.
Elég egyetlen apró hiba, és a mongol megbízottak, vagy a magyar király
emberei végeznek vele. Megjelennek a mongolok elől menekülő kunok is,
akik a keresztség felvétele, és magyarországi szálláshelyek fejében
kardjukat adják a magyar királyságnak...
................................................................
Árpád népe – sok
harc és viszontagság után – megszállja a Kárpát-medence keleti oldalát, e
régtől kiszemelt földet, s a törzsek ideiglenes szállásokat foglalnak.
Hogyan tovább?
Kelendő a magyar fegyver nyugaton, de legalább annyira félik is azt.
Arnulf keleti-frank császár a lombard Berengár ellen hívja hadba
pénzért és zsákmányért a Duna bal partján éppen csak megtelepült
magyarokat, s ezzel elkezdődik az a több évtizedes időszak, amit –
tévesen – a kalandozások korának nevez a történelem.
Sok ezer magyar harcos indul nyugatnak, s ott vágtat közöttük az,
akit a táltos fiának hívnak. Feladata a nyugati seregekről és a
politikai körülményekről történő adatgyűjtés, mellyel közvetlenül segíti
Árpád és Kurszán hadászati és földfoglalási elgondolásait, a
Kárpát-medence végleges birtokba vételének tervét. A nagyfejedelem és a
vezér példátlan diplomáciai érzékkel fordítják a magyar törzsek hasznára
a képlékeny katonapolitikai helyzetet, s figyelmüket a gazdag nyugat
felé fordítják.
Nem találván egyéb utat elűzésünkre, a magyar törzsek végleges
kiirtására a frank Gyermek Lajos király és a bajorok a Duna völgyében
százezres haddal törnek a magyar gyepű felé…
Harc a továbbélésért, avagy az első honvédő háború?
A regény hiteles történelmi adatokra és eseményekre építkezve beszéli
el a honfoglalásként jelzett időszak első tíz esztendejét, és megpróbál
választ adni a kérdésre: vajon csupán kalandozásnak tekinthető a nyugat
felé törekvés, vagy sokkal inkább tudatosan tervezett politikai
döntések állnak a háttérben?
