Kedves Olvasóim, Barátaim, Ismerőseim!

Október másodika és ötödike között megrendezésre kerül a harmincadik budapesti nemzetközi könyvfesztivál.

Örömmel várok minden kedves érdeklődőt 2025. október 4-én, 15.00 - 16.00 között a Bálna Honvédelmi Központ Görgey termében, a Lázi Könyvkiadó G-30-as standjánál dedikálásra, beszélgetésre!

Szívesen aláírok korábban vásárolt köteteket is!

Üdvözlettel, és a találkozás reményében: Benkő László író

 

 

 Részlet a hamarosan megjelenő KURUC VÉR című történelmi regényből:

"Eperjes a birtoktól valóban csak egy iramodásra esett, és a Rákóczi házaspár hallotta, hogy az út szélén emberek mozgolódnak, gyülekeznek. Rákóczi magához ölelte a feleségét. A függönyhöz nyúlt, hogy elhúzza és megnézze, mi történik odakint.

– Ne érintse a függönyt, uram! – rezzent rá a szemben lévő ülésen töltött fegyverrel helyet foglaló kapitány. – Kérem, ne tegyen semmi olyant, amit később megbánna.

– Fegyvert fog ránk, holott megkértem, hogy legalább fordítsa el rólunk azt az átkozott csövet! – szisszent Rákóczi a fogát csikorgatva. – Mi nem őzek és szarvasok vagyunk! Gondolom, még emlékszik rá, hogy három hete a birtokomon vadászott!

A német tiszt elvörösödött, de nem szólt, ám a puskát a tetőnek fordította, a tusát pedig letámasztotta a deszkákra.

Odakintről már egyre hangosabban hallatszott az összegyűlt lakosok kiáltása:

– Rákóczi urunkat viszi a német, emberek! Főispán urunk ül a kocsiban!

– Hát ezeknek már mindent lehet? – hörrent egy rekedt hang. – Meg is érdemeljük, ha elfogadjuk, és semmit nem teszünk! Nekünk minden mocsokságukat tudomásul kell vennünk?

– Isten óvja Rákóczi főispán urunkat! Isten óvja!

Rákóczi a feleségére pillantott. Sarolta a vállára borult és csendesen sírt.

– Hallgass ide, lelkem! – suttogta az asszonynak. – Ne lássák rajtad, hogy kétségbeestél. Ne örvendjenek annak, hogy gyenge vagy. Ezek éppen azt szeretnék. Töröld meg szépen a szemed, szívem!

– Kérem, ne beszélgessenek! – szólt rájuk a százados.

De Rákóczit nem érdekelte a figyelmeztetés, a tiszt pedig talán nem is akart erélyesebben fellépni. Amint egyre beljebb értek Eperjesre, lelassult a hintó futása.

– A katonáknak megparancsolták, hogy kergessék el az út mellől a lakosokat – vélekedett a hangokból ítélve Rákóczi. – Bízom benne, hogy nem folyik majd vér. Hallod a kiáltozásukat? Ennyire gyűlölik a Habsburgokat.

Aztán a kocsi befordult egy udvarra, és a súlyos vaskapu jókora csattanással bezárult mögöttük."